Dudás József Marosvásárhelyen született 1912-ben. A húszas évek végén kapcsolódott be az erdélyi illegális kommunista mozgalomba. 1933-ban letartóztatták, és kilenc év börtönre ítélték. 1939-ben szabadult, és a II. bécsi döntés után költözött Budapestre. Itt gépészmérnöki tanulmányokat folytatott, de oklevelet nem szerzett. 1944-ben az antifasiszta mozgalomban összekötő szerepet töltött be a különböző irányzatok között. 1944 szeptemberében tagja volt az első, nem hivatalos moszkvai fegyverszüneti delegációnak, alapító tagja a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának. 1945-ben kommunista kapcsolatait fenntartva az FKGP felé orientálódott, és a következő évben kisgazda színekben választották be a budapesti Törvényhatósági Bizottságba. A Kisgazdapárt elleni támadások során internálták. 1948-ban kiszabadult, de hamarosan ismét letartóztatták, előbb Kistarcsán, majd Recsken raboskodott. 1951-ben kiadták a román államvédelemnek, 1954-ben került vissza Magyarországra, ugyanekkor szabadult. A forradalomig mérnökként dolgozott. 1956. október 27-én beszédet tartott a Széna téren összegyűlt tömegnek. 29-én létrehozta a II. kerületi Nemzeti Bizottmányt; 25 pontos programja a pillanatnyi helyzetben radikálisnak számított. Főbb követelései: koalíciós kormány, többpártrendszer, semlegesség. Ugyanezen a napon a Szabad Nép székházába tette át székhelyét, és lapot indított (Magyar Függetlenség) a címlapon bejelentve: nem ismerjük el a jelenlegi kormányt! Szervezetét Országos Nemzeti Forradalmi Bizottmánnyá keresztelte át, holott ehhez megfelelő struktúrával nem rendelkezett. A hozzá csatlakozó, de tőle nem szorosan függő fegyvereseknek (kb. 400 fő), az ún. Dudás-csoportnak a forradalmi erők körében sem volt jó hírük. 30-án tárgyalt Nagy Imrével. November 3-ig folytatta lapkiadói tevékenységét is, folyamatosan bírálva a kormányt tétovázó magatartásáért. Összeütközésbe került saját fegyvereseivel, akik 3-án leváltották. Kétszer a kormányerők is letartóztatták neki tulajdonított cselekmények, illetve az ezekről elterjedt álhírek (a Külügyminisztérium elleni támadás, a Nemzeti Bank kirablása) miatt. November 4-én megsebesült, kórházba került. 21-én tárgyalás ürügyével a Parlamentbe csalták, ahol a szovjetek letartóztatták. Az SZKP Elnökségének delegációja jelölte ki az azonnal hadbíróság elé állítandók közé. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével szervezkedés vezetésének vádjával 1957. január 14-én halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Kegyelmi kérvényét ugyanezen testület utasította el. 1957. január 19-én kivégezték.