Janza Károly 1914-ben született Újpesten. Apja asztalos volt. Az elemi iskola elvégzése után kitanulta az esztergályos szakmát és a Ganz Hajógyárban helyezkedett el. A Magyar Királyi Honvédségben továbbszolgálatot vállalt, őrmesteri fokozattal szerelt le. 1945-ben a Ganz Hajógyár üzemi bizottságának elnöke, a gyár első munkásigazgatója. Hamarosan belépett a hadseregbe, 1949-ben a Magyar Néphadsereg hadtápszolgálatának helyettes vezetője, egy év múlva vezetője. 1952. november 2-án már altábornaggyá léptették elő. 1951. január 27-től 1956. október 25-ig honvédelmi miniszterhelyettes. 1956. október 26-án kinevezték honvédelmi miniszterré. Miniszterként a fegyveres harc beszüntetésére szólított föl október 28-án. Október 29-én megállapodást kötött a forradalmárokkal a fegyverek letételéről. November 4-én a HM-ben tartózkodott, és megtiltotta a magyar csapatoknak az ellenállást. A forradalom leverése után nyugállományba helyezték. 1958. február 21-én megfosztották rangjától. 1990-ben a köztársasági elnök rehabilitálta és visszahelyezte altábornagyi rendfokozatába.