Kéri József 1924. augusztus 20-án született Lajosmizsén, szegényparaszti családban. A kecskeméti piarista gimnáziumban megszerzett érettségi után a budapesti állatorvosi egyetemre iratkozott be, tagja lett a Győrffy Kollégiumnak. A háború idején kapcsolatba került a népi írói mozgalommal és az illegális kommunista párttal. 1944 szeptemberében nem tett eleget a behívóparancsnak, a szovjet csapatok megérkezéséig bújkált. A front átvonulása után Lajosmizsén részt vett a közigazgatás megindításában, újjászervezésében, több tiszántúli városban is az MKP és az NPP szervezésében, nemzetgyűlési képviselők toborzásában, a földosztásban. 1945 őszén a jogi egyetemre iratkozott be. 1948 tavaszán, a kollégiumok szakosításakor ő lett a jogász kollégium igazgatója. 1949. szeptember 1-vel nevezték ki tanársegédnek a jogi egyetem büntetőjogi tanszékére, majd az év végén áthelyezték az Állam- és Jogtudományi Intézetbe tudományos munkatársnak, de egyidejűleg büntetőjogot is tanított az egyetemen. 1953. január 1-től Kiss Károly miniszterelnök-helyettes személyi titkára, egyben a Minisztertanács pártszervezetének szervezőtitkára, majd titkára. A Nagy Imre fémjelezte reformok elkötelezett híve, a miniszterelnök félreállítása után ezért Győrbe helyezték megyei főügyésznek, ahol egyik szervezője lett a helyi Petőfi körnek. Október 26-án tagja lett a győri Nemzeti Tanács elnökségének; Szigethy Attila őt bízta meg a börtön előtt történt fegyverhasználat körülmányeinek felderítésével, a felelősség megállapításával. Másnap részt vett az MDP helyi vezetőségének újjáalakításában, az intézőbizottság tagjává választották. Az október 28-i tüntetés nyomán lemondott megbizatásáról, és átmenetileg visszavonult a helyi politikától, Budapestre utazott. November 3-án tért vissza, hogy Győrött is megszervezze az MSZMP-t. November 4-e után tagja maradt az intézőbizottságnak, noha a pártba hivatalosan nem lépett be. A szovjet agressziót, mint szükségtelent elítélte. Megyei főügyészként több alkalommal eljárt a forradalom letartóztatott vezetőinek szabadlábra helyezése érdekében, illetve megtagadta letartóztatási parancsok aláírását, a tapasztalt torzulások elleni tiltakozásképpen deklarálta pártonkívüliségét. November-december folyamán több tárgyaláson vett részt, amelyen a forradalmi társadalom és a Kádár-kormány közötti konszenzus kidolgozása érdekében egy népfront-jellegű szervezetet kívántak létrehozni. Ennek elnöke az ekkor még a jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre lett volna, de szóba került Kodály Zoltán és Szigethy Attila neve is. 1957. február 5-én az országos ügyészi értekezleten Marosán György támadásaival szemben megvédte Szigethy Attilát és a győri események többi vezetőjét, kifejtette álláspontját, mely szerint tényleges reformok nélkül lehetetlen a kibontakozás. Felszólalása miatt elbocsátották állásából, és néhány nap múlva letartóztatták, de hamarosan szabadlábra helyezték. 1957. augusztusban önként jelentkezett a budapesti rendőrségen. Letartóztatták, és megindították ellene az eljárást. A Fővárosi Bíróság népbírósági tanácsa hét év börtönbüntetésre ítélte. 1961 tavaszán szabadult egyéni kegyelemmel. Az Egyesült Gyógyszergyárban helyezkedett el, 1963 tavaszán az Invest közgazdasági főosztályára helyezték, majd a Nehézipari Minisztériumban ekkor létrehozott Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet munkatársa lett. 1968-tól ő szerkesztette az intézet évkönyvét. 1972-ben közgazdaságtudományi kandidátust szerzett. 1985-ben halt meg.