Mező Imre 1905. december 13-án született Ramocsaházán. Szegény parasztcsalád gyermeke. Tizenhat évesen szabóinas lett Kisvárdán. Felszabadulása után 1927-ben Belgiumba költözött. Bekapcsolódott a belga munkásmozgalomba, 1929-tól a belga kommunista párt tagja. Őt bízták meg az antwerpeni magyar kommunistákat egyesítő csoport vezetésével. 1936-ban feleségével együtt csatlakozott a spanyol polgárháborúban harcoló nemzetközi egységhez, a Nemzetközi Brigádhoz, részt vett a Madrid környéki harcokban, kétszer is súlyosan megsebesült. A polgárháború után Franciaországba menekült, ahol a hatóságok internálták. Szabadon bocsátása után a vidéki francia ellenállás, a hazafias milícia egyik szervezője. 1943-ban a Francia Kommunista Párt Párizsba küldte, ő lett a külföldi kommunistákat egyesítő csoport vezetője. Részt vett az 1944. augusztus 17-i párizsi felkelés előkészítésében, illetve a déli kerületekben folyó harcok irányításában. 1945 júniusában hazatért, és az MKP, majd az MDP budapesti szervezetének munkatársa, később az MDP Nagy-Budapesti Bizottsága Szervezési Osztályának vezetője. 1950-től az MDP Budapesti Bizottsága titkára. 1953–1954-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsa Termelési Osztályának vezetője, 1954-től ismét a budapesti pártbizottság titkára. 1956. július 18-tól az MDP Központi Vezetőségének tagja. 1956. október 23-án a budapesti pártbizottság küldöttségének vezetőjeként a tervezett felvonulás engedélyezésére kérte a pártvezetést. Október 26-án tagja lett az MDP KV Katonai Bizottságának. 30-án a Köztársaság téri MDP-székház elfoglalásakor az épületből kilépő Mező Imrére rálőttek, halálosan megsebesült, napok múlva meghalt. 1956. november 12-i temetésén mindössze hatan voltak jelen.