Papp Simon 1886. február 14-én született Kapnikbányán értelmiségi családban. A nagybányai gimnáziumban megszerzett érettségi után a kolozsvári tudományegyetemen tanult, ott is doktorált 1909-ben. Kolozsvárott, Selmecbányán, majd Sopronban tanított, 1944 szeptemberében nevezték ki egyetemi tanárrá a Sopronban fölállított olajkutatási- és termelési tanszékre. A kőolajföldtan első hazai oktatója. A földgázkutatás nemzetközi szaktekintélye, a magyar kőolajbányászat megteremtője. Tudományos munkássága elismeréseként 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Az 1910-es években részt vett az erdélyi és a szlovákiai földgáz- és olajmezők feltárásában. 1920–1932 között különböző vállalatok megbízásából a világ számos területén végzett kőolajkutatási munkálatokat (Jugoszláviában, Törökországban, Új-Guinea szigetén, az Egyesült Államokban, Németországban stb.) 1933–1947 között a dunántúli földgáz- és petróleumkutatások vezetője, 1938-tól az ez évben megalakult Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) főgeológusa, majd vezérigazgatója. 1944-ben személyes kapcsolatai révén sikerült megakadályoznia, hogy a németek birtokba vegyék a MAORT üzemeit. 1941–1944 között az Észak-Erdélyben végzett földgázkutatásokat is ő irányította. 1945-ben döntő szerepe volt a kutak háború utáni termelésének újraindításában. Több alkalommal hiába figyelmeztetett arra, hogy a kitermelés minden áron való növelése egy idő után katasztrofális következményekhez vezethet. Amikor a megjósolt drasztikus termeléscsökkenés 1948-ban bekövetkezett, szabotázzsal vádolták meg a vezetőket. 1948. augusztus 12-én Papp Simont is letartóztatták, majd a következő évben az ún. MAORT-per elsőrendű vádlottjaként demokratikus államrend elleni bűncselekmény vádjával életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. A per segítségével 1949-ben állami tulajdonba vették a részben amerikai tulajdonú vállalatot. Noha akadémiai tagságától is megfosztották, váci rabsága idején a Nehézipari-, valamint a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium megbízásából olaj- és földgázkutatási munkákat végzett, az ÁVH pedig Recskről készíttetett vele szakvéleményt. 1955. június 4-én amnesztiával szabadult, 1962. évi nyugdíjba vonulásáig a Kőolajipari Trösztnél dolgozott. 1960-ban mentesítették a mellékbüntetések és a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Budapesten halt meg 1970-ben.