Piros László Újkígyóson született 1917. május 10-én. Hat elemi elvégzése után előbb hentes- és mészárosipari tanuló volt Orosházán, majd 1939-ig húsipari szakmunkás. 1939-től 1942-ig sorkatonai szolgálatát töltötte a határőrségnél. 1942-ben újabb behívót kapott. 1943-ban Voronyezsnél szovjet hadifogságba esett, hat hónapos antifasiszta iskolára küldték, onnan a kijevi partizániskolába került. A kiképzés után a Szovjetunió és Lengyelország területén vett részt bevetésekben. 1945 januárjában egy csapat volt partizánnal együtt érkezett vissza Magyarországra, Debrecenbe. Februárban a Szaktanács kis- és vegyesipari titkára lett. December 2-án a szakszervezet főtitkárhelyettesének választották meg. 1945. június 24-én a szakszervezetek képviselőjeként került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1946 januárjától 1950 decemberéig tagja az MKP, illetve az MDP budapesti pártbizottságának, 1948 júniusától, az egyesülési kongresszustól az MDP KV tagja, illetve póttagja. 1950-től az MDP PB póttagja. 1950-ben vezérőrnagyi rangban az Államvédelmi Hatóság Határőrségének parancsnoka lett. 1953 januárjában tagja annak a bizottságnak, amely a Péter Gábor-ügyben irányította a nyomozást. Személyesen vett részt Péter Gábor kihallgatásában. 1953. június 27–28-án Piros kimaradt a Politikai Bizottságból, de tagja lett a Nagy Imre-kormánynak: 1953. július 4-étől a belügyminiszter első helyetteseként, majd 1954. július 6-án belügyminiszterként. Az MDP KV 1955. április 14-i ülésén ismét a Politikai Bizottság póttagjává választották. 1956. október 23-án tagja lett az MDP KV által a fegyveres felkelés leverésére megalakított Katonai Bizottságnak, ugyanakkor kimaradt a Politikai Bizottságból, 26-án pedig a kormányból is. Október 28-án Gerővel és Hegedüs Andrással együtt a Szovjetunióba távozott. November 3-án tért vissza az országba. Részt vett a KGB vezetője, Szerov tábornok által irányított akcióban, melynek során november 3-án este Tökölön letartóztatták a magyar kormányküldöttséget. November 10-én Kádár János felszólítására elhagyta az országot, és a Szovjetunióba utazott. 1956. november 16-án kizárták az MSZMP-ből. Az 1957 májusában összeült országgyűlés megfosztotta képviselői mandátumától. 1958 augusztusában tért haza, és a Szegedi Szalámigyár főmérnöke lett. 1969-ben igazgatónak nevezték ki. 1977-ben vonult nyugdíjba. Hosszú éveken keresztül a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöke, majd az MSZMP Szegedi Városi Pártbizottságának tagja.