Sztálin, Joszif Visszarionovics: eredeti nevén Dzsugasvili (1879–1953). 1894–99 között a tifliszi (tbiliszi) papi szeminárium hallgatója, ahonnan szocialista tevékenysége miatt kizárták. A Koba („fékezhetetlen”) álnevet felvett forradalmárt 1903-ban száműzték Szibériába. Ezután még három ízben száműzték őt illegális kommunista tevékenysége miatt. 1912-ben vette fel a Sztálin („acélos”) nevet. Az 1917. novemberi kommunista (bolsevik) hatalomátvétel után a nemzetiségi ügyek (1917–23) és az állami ellenőrzés (1917–22) népbiztosa (minisztere). 1919-ben az orosz kommunista párt Politikai Bizottságának tagjává választották. 1922-ben a Központi Bizottság főtitkára lett, de ez csak Lenin halála után (1924) vált a legmagasabb pártfunkcióvá. 1924-től az egyeduralom megszerzése érdekében sorra számolt le pártbeli ellenfeleivel. A legveszélyesebbnek ítélt Trockijjal szemben Zinovjevvel és Kamenyevvel ideiglenes három fős vezetést (úgynevezett „trojkát”) hozott létre, s felállította a ”szocializmus egyetlen országban” tételét. 1927-ben mind Trockijt, mind két vezetőtársát eltávolította a vezetésből, 1928-ban pedig az addig őt támogató Buharint és társait is hasonló sors érte. 1928-ban meghirdette az első ötéves gazdasági tervet, a földek állami tulajdonba vételét (szövetkezetesítés), s a Szovjetunió ipari nagyhatalommá válása érdekében a nehézipar erőszakolt fejlesztését. Az 1930-as évek elején kezdett kialakulni körülötte a bizánci stílusú személyi kultusz. 1935-től nyílt terroruralmat épített ki. Nagy koncepciós kirakatperekben számolt le fő politikai ellenfeleivel, parancsára vagy annak szellemében százezreket végeztek ki, és milliókat hurcoltak kényszermunkatáborba. A tömegterror elméleti megalapozásául felállította az „osztályharc éleződése” tételét. 1939-ben szövetséget kötött a náci Németországgal, ennek alapján a SZU bekebelezte Lengyelország keleti felét, a balti államokat és Besszarábiát (ez utóbbit Romániától). 1941 májusától pártvezetői funkciója mellett a Népbiztosok Tanácsának elnöke (miniszterelnök). 1941-ben Németország lerohanta addigi szövetségesét, Sztálin erre kényszerűen a nyugati hatalmakkal lépett szövetségre, és így a SZU győztes nagyhatalom lett, miután a szovjet Vörös Hadsereg elfoglalta Berlint és szétzúzta a náci Németországot. A második világháborút követően túlnyomórészt kommunista csatlós államokká tette azokat az országokat, amelyek területére a Vörös Hadsereg a németek elleni hadműveletek idején bevonult (többek között Magyarországot is). 1947-től kezdve Sztálin elkerülhetetlennek látta a harmadik világháború kitörését, és erőltetett fegyverkezésbe kezdett, erre kényszerítve csatlós államait is. Élete utolsó éveiben régi üldözési mániája teljesen eluralkodott rajta, mindenütt ellene irányuló összeesküvést sejtett, és ismét beindult a koncepciós perek gépezete. De még mielőtt ezekre sor került volna, 1953 márciusában Sztálin elhunyt, és a vádlottakat szabadon engedték. S noha a nevéhez köthető hatalomgyakorlási módszer, a sztálinizmus halála után mind a SZU-ban, mind a csatlósországokban sokat finomodott, mégis ezen országok meghatározó hatalomgyakorlási eszköze maradt.